Az olajhozam az egyes olajnövényekből (például repce, szójabab stb.) az olajkivonás során kivont olaj mennyiségére vonatkozik. Az olajos növények olajhozamát a következő szempontok határozzák meg:
1. Nyersanyagok. A nyersanyagok minősége a kulcs az olajhozam meghatározásához (telítettség, szennyeződések mennyisége, fajta, nedvesség, stb.)
2. Berendezés. Milyen berendezéseket választanak ki milyen olajanyagokhoz? Ez nagyon kritikus. Az olajprésgépek kiválasztásakor ügyeljen a következő három pontra:
a. A gép üzemi nyomása: minél nagyobb az üzemi nyomás, annál nagyobb az olajmennyiség;
b. A salaktartalom: minél kisebb a salaktartalom, annál nagyobb az olajarány;
c. Száraz pogácsa maradék olaj aránya: minél alacsonyabb a maradék olaj aránya, annál nagyobb az olajhozam.
3. Olajkitermelési folyamat. Különböző alapanyagokhoz különböző préselési eljárást kell választani:
a. Klímakülönbség: Más az alapanyagok területe, más az olajsajtolás folyamata is.
b. A különböző alapanyagok eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. Vegyük például a repcét és a földimogyorót. A repce közepes viszkozitású, közepesen kemény héjú és közepes olajarányú olajos növény, amely nagyobb ellenállást produkál a préselés során. A földimogyoró ragacsos, puha héjú, közepes olajtartalmú termés, amely kisebb ellenállást produkál a préselés során. Ezért a repce préselésénél az olajprésgép hőmérsékletét alacsonyabbra kell állítani, és a nyers repce hőmérsékletét és nedvességtartalmát is alacsonyabbra kell állítani. Általában a repceolaj présgép hőmérséklete körülbelül 130 centi fok, a nyers repce körülbelül 130 centi fok, a nyers repce nedvességtartalma pedig körülbelül 1,5-2,5%. A földimogyoróolaj-présgép hőmérsékletét 140-160 fok körül, a nyers földimogyoró hőmérsékletét 140-160 Celsius-fok között kell beállítani, a nedvességtartalmát pedig 2,5-3,5% között kell tartani.
Feladás időpontja: 2023. március 15