FOd a világ, az élelmezésbiztonság nagy dolog. Az élelmiszertermelés gépesítésének kulcsakéntA gabonaszárító egyre inkább elismertté és elfogadottabbá vált magas hozamának és jó betakarításának köszönhetően. Néhányan az iparban még a nemzeti élelmezésbiztonság fontos stratégiai támaszaként is felvetik ezt. A gabonaszárítás a kulcsa a gépesített élelmiszergyártás "utolsó kilométerének" megnyitásának. Stratégiai jelentőségű a gabonaszárító gépek fejlesztése a nemzeti élelmiszerbiztonság érdekében.
A természetes szárítási móddal összevetve a gépesített szárítási mód alkalmazása, legalább három szempontból páratlanul jelentős előnyökkel jár:
Először is, nagyban javíthatja a munka hatékonyságát, megtakaríthatja a földet és a munkaerőköltségeket. Minden 10 tonnás szárító csak egy személy működését, az átlagos napi feldolgozási gabona akár 2-3 kg; és vegyük a természetes szárítási módszert, az azonos méretű élelmiszerek szárításához legalább 6 ember szükséges, és szintén 3-5 napig tart.
Másodszor, alkalmasabb nagyszabású intenzív műveletekre, mentes a természetes környezettől, például helyszínektől, időjárástól és egyéb előnyöktől, elősegíti a katasztrófák csökkentését és a gabonamegőrzést.
Harmadszor, az élelmiszerek gépesített szárítását kell alkalmazni, de hatékonyan elkerülni a másodlagos szennyezések, például a talaj, a kavics, a különféle anyagok és a járművek kipufogógázának keveredését is, hogy biztosítsák az élelmiszerek minőségét és minőségét, ugyanakkor elősegítsék a gazdálkodók jövedelmét.
A nemzeti élelmezésbiztonsági stratégia két, az élelmiszerek összmennyiségét, valamint minőségét és biztonságát igénylő aspektusa közül stratégiai jelentőségű az élelmiszerek gépesítése és szárítása. A hivatalos kormányzati adatok szerint Kína a világ legnagyobb gabonatermelője és -fogyasztójaként mintegy 500 millió tonna gabonát termel évente. Gabona betakarítás után Kínában cséplés, szárítás, tárolás, szállítás, feldolgozás, fogyasztás és egyéb veszteségek a folyamat során akár 18%. Ezek közül az éghajlati okok miatt a gabonafélék nem száríthatók napon, vagy nem jutottak biztonságos vízbe, ami évente mintegy 5%-os penészgombát és csírázást és egyéb élelmiszer-veszteséget okoz, mintegy 20 millió tonnás veszteséggel és közvetlen gazdaságilag. 20-30 milliárdos veszteség. Ebben az értelemben a gabonaszárító gép- és berendezésipar fejlesztése nem szükséges, de kell.
Feladás időpontja: 2016.02.17